Vénuszkagyló fokhagymával

Almejas a la marinera

Hozzávalók:

• 1 kg vénuszkagyló (almejas, az egy bizonyos fajta)
• 1 nagy hagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• fehérbor
• zsemlemorzsa
• petrezselyem
• csili paprika
• olíva olaj
• só

Hideg vízben mossuk meg a kagylókat többször. Mi egy tál vízben kevergettük őket, és cseréltük a vizet addig, amíg tiszta nem maradt a kevergetés után. Na ezek a frissen vásárolható kagylók élnek (meglepődtünk, szóval aki nincs hozzászokva az ilyesmihez, az most figyeljen). Most az elején ki lehet szűrni a nem élő kagylókat. Amennyiben tapintásra a kagyló nem zárja össze a héját, akkor azt dobjuk ki. Másik lehetőség, hogy megpróbáljuk óvatosan szétnyitni, ha nem tudjuk, akkor az a kagyló él. Miután kiszűrtük a nem élő kagylókat (ne aggódjunk, nem lehet az összeset megtalálni, de nem gond) tegyük félre őket.

Vágjuk apróra a hagymát és a fokhagymát, (ha van lehetőségünk, akkor zúzzuk össze a hagymákat). Vegyünk egy lábost (amibe lehetőleg majd a kagylók is beleférnek). Legjobb, ha kerámiaedényt tudunk használni, de ez nincs minden háztartásban, így a sima lábos is megteszi. Olívaolajon dinszteljük a hagymákat közepes lángon, míg üvegesek nem lesznek, akkor adjunk hozzá egy evőkanálnyi petrezselymet (legjobb az összeaprított friss), egy evőkanálnyi zsemlemorzsát, egy kis csili paprikát és másfél pohár fehérbort. Sózzuk meg ízlés szerint és forraljuk 3 percig. Végül adjuk hozzá a kagylókat (tudom, élve…) és fedjük le a lábost. Amikor a kagylók kinyílnak, akkor vegyük le a fedőt. Ha túl híg a szósz, akkor adjunk hozzá zsemlemorzsát, ha túl sűrű, akkor vizet. Miután kész vagyunk, még találni fogunk kagylókat, amelyek nem nyíltak ki. Azokat is dobjuk ki, ne próbálkozzunk.

Közepesen forrón tálaljuk. Bármilyen körettel, friss bagettel is tökéletes.